Babinszki János: A Bolygó Bogozó rendezvénysorozat Idén 2022. február 23-án az Informatóriumban az SZTE BTK Kulturális Örökség és Humán Információtudományi Tanszék, valamint a tanszékhez tartozó Bakonyi Géza Alapítvány által közösen indított tavaszi rendezvénysorozatot, Bolygó Bogozó névvel. Célja a magyar gyermekirodalom kortárs nagyjainak bemutatása, munkásságuknak megismertetése. A szerzők mellett a beszélgetéseken kritikusok, barátok, kutatók, biblioterapeuták is szóhoz jutnak mások mellett, valamint árnyalják az esetlegesen kialakult képeken, elmélyítik az írók személyiségeit. A következőkben röviden bemutatva lesznek a neves szerzők, műveik és írói világuk. Első állomás: Kovács András Ferenc Kossuth-díjas költő. „Azonosulni bárkivel lehet, ha örömmel tudunk azonosulni sokféleségéhez.” Kováncs András Ferenc soron következő műve gyermekirodalmi palettájának soron következő remeke apropóján került meginterjúvolásra. Az Egerek könyve visszatekintés és jövőbelátás egyben. Irodalmi karrierjének szemlézése a korábbi egeres verseivel, ugyanakkor élettapasztalatának, világlátásának átadása és örömteli folytatása. Reflektál és tiszteleg T. S. Elliot: Macskák könyvére úgy, hogy közben egyedi marad és imbolyog a gyermeki világ és a felnőtt élet képzelgései között. A költő barátja Jenei Zoltán író és műfordító kérdéseivel egyre ügyesebben befelé terelte a költőt, minek végeztével olyan személyes mélységek is feltárulta, mint gyermekeinek hozzáállása műveihez, családi háttere, az egerekhez való személyes viszonya etc. Második Állomás: Tolnai Ottó Kossuth-díjas vadasági magyar költő „Most már szökök az irodalmi rendezvények elől.” Talán ez a kezdőmondat festi le remekül a Bolygó Bogozó sikerét a legjobban, hogy az írói tartózkodás ellenére is sikeres volt a meghívás. Az író művének, az Elefántpuszi – Versek koravén gyermekeknek negyvenedik évfordulójának apropóján meghívásra került, melyet örömmel elfogadott. A mű címe, vagyis az elefántpuszi már jelzi, hogy egy kicsit komolyabb műről van szó, mint némelyik másik könnyedebb interjúalanynál. Az atléták futás közbeni véletlen ágyékon vágása az elefántpuszi, amely a versek némelyikére e kötetben teljes mértékben igaz. Gyermekkori élményekből dolgozik és élő organizmusként tekint verseire, melyek fejlődnek és változnak is. Beszélgetőtársa a teljes Bolygó Bogozó eseményt végig kísérő és kérdéseivel a jelenlévők érdeklődését végig fenntartó Bencsik Orsolya írónő volt. Harmadik állomás: Dániel András grafikus, festő, író „Megfelel különféle kritériumoknak, amitől a gyerekkönyv a gyerekkönyv, csak ez nem elég izgalmas.” Beszélgetőtársa Kollár Árpád Sziveri- és József Attila-díjas költő, műfordító, irodalomszervező volt, akivel a szerző közvetlen és szórakoztató beszélgetést folytatott. A gyerekkönyvek tengerében nem könnyű kiemelkedni, de Dániel Andrásnak sikerült, mert nem csak egyedi írásmódja és szórakoztató nyelvezete, de saját grafikái is emelik könyveinek fényét, mivel saját maga illusztrálja könyveit, így koherens lesz. A beszélgetés apropója a Kicsibácsi és Kicsinéni meg az Imikém című könyv volt, melynek gondolata egy vonaton való utazás során fogant meg benne és a gondolat tett követte, melynek boldog alanyai lehetünk. Célközönség nélkül az olvasók korosztálytól függetlenül szabadon olvashatják. Negyedik állomás: Tóbiás Krisztián Sinkó Ervin- és Kortárs-díjas vajdasági magyar költő, műfordító, szerkesztő. „Huszonegy éve élek Magyarországon és még mindig vannak nehézségek Magyarországon, hogy mennyire tud befutni egy nem Magyarországon kiadott könyv.” Beszélgetőtársa ezúttal Lapis József költő, szerrkesztő, kritikus, irodalomtörténész volt. A mikulás rakétája című műve alapján került meghívásra. A könyv reflektálás az író életére részben és az akkori viharos idők viharos érzelmeit gyermeki nézőponttal mutatja be. A szerzőnek 10 és 23 éves kora között viharos élete volt Kanadából visszatoloncolással, Boszniában fél év eltöltésével, Belgrádi kalandozással és megannyi más élménnyel, melyek pozitívak és negatívak voltak egyaránt. Ez az első könyv, mely már nem a zEtna kiadónál jelent meg. Egyszerű okok társíthatóak hozzá. Hazánkban jóval felkapottabb az a könyv, amit itthon adnak ki, mint mások, még akkor is, ha az adott könyv magyar szerzőtől és magyar kiadótól kerül kiadása, de határon túl. Ötödik állomás: Kis Ottó József Attila- és Artisjus-díjas költő. „A faluban mindenkinek van szerepe, az egy zárt rendszer, de onnan nincs kiút.” Társa a beszélgetésben Ayhan Gökhan Jackovics-díjas magyar költő, szerkesztő, kritikus volt. 2021-ben a HUBBY Az Év Gyerekkönyv Írója díjjat adományozta neki, A bátyám öccse könyvéért. A beszélgetés felolvasással kezdődött, mely rögtön színesítette is az eseményt. Gyermekversei születtek meg legkorábban a költőnek, de kiadásként és karrierje kezdeteként felnőtt művek jelentek meg, majd sikerült visszatalálnia eredeti orgánumához. Hozzájárult a sajátos formulához, hogy a rendszerváltás előtt és körül csak olyan író és költő adhatott ki gyermekirodalmi művet, aki már publikált felnőtt tartalmat is. A könyv ezúttal nem feltétlen saját élményekből dolgozik, hanem számos sztereotípiát és sajátosságot is tartalmaz, hogy könnyebben szemléltethető legyen a fiútestvérek közötti kapcsolat. Hatodik állomás: Marék Veronika József Attila-díjas szabadfoglalkozású író, grafikus. „Nekem sosem volt mackóm, én csak irigykedtem.” Partnere a diskurzusban Dávid Ádám író, szerkesztő, műfordító volt. Az írónő azon ritka tehetségek közé tartozik, akik a mű megírása mellett grafikáikkal is színesítik a könyvet, ami bár egyszerűnek hangzik, de igen problémás folyamat és nagyjából olyan, mintha kétszer készítené el ugyanazt a könyvet. Marék Veronika a magyar gyermekirodalom, rajzfilmgyártás, diaművek megkerülhetetlen veteránja. Munkásságának számosságát mutatja hatalmas időszakot lefoglaló írói karrierje, mely most is töretlenül folytatódik. Első mesekönyve 1956-ban jelent meg. Olyan felejthetetlen karakterek tartoznak munkásságához, mint Boribon, A kockásfülű nyúl, Harcsabajusz etc. Kevésbé szokták emlegetni társasjátékkészítő munkásságát, pedig szintén jelentős. A Kalandok a Vadnyugaton játékkal e sorok írója is sokat játszott gyerekként és Karl May, valamint J. F. Cooper regényeihez társulva felejthetetlen élményeket okozott. Sajnos a társasjátékkészítő és azok szerzőit elismerő és értékelő kultúra még mindig gyerekcipőben jár. A beszélgetés apropója A kockásfülű nyúl könyvek voltak, ugyanakkor a teljes életműből szemezgetésre kerültek kötetek, valamint még rajzolás is bővítette a megtekintés élményét. Hetedik állomás: Elekes Dóra Csáth Géza-díjas író, költő, műfordító és szerkesztő. „Műfordítóként volt már tapasztalatom abban, hogy kell megírni egy könyvet.” Partnere ezúttal Borbáth Péter író, műfordító, szerkesztő és túravezető volt. A szerző első könyve a Muter meg a dzsinnek és ennek örömére volt lebonyolítva ez a kellemes beszélgetés. Mint műfordító már befutott és elismert volt, azonban saját művel elsőként most jelentkezett. Elekes Dóra úgy jellemezte, hogy sokat segített számára a műfordítóként való munkássága, mert ott egy könyv megírásában és mikéntjében már sok tapasztalatot szerzett. Írói szabadságát nagyban ösztökélte a kiváló példákon való dolgozás. Nem volt nagy híve a kizárólagosan pozitív gyermekkönyveknek, mivel az számos gyermek számára a valóságtól eltérő, így úgy gondolta, hogy ő inkább megmutatná a másik oldalt is. Összefoglalás: Nehéz pár szóban jellemezni az írói és költői beszélgetéseket, de igyekszem megpróbálni. Mindenképpen meg kell említeni, hogy színes gyermekirodalmi paletta született eltérő egyéniségekkel és szellemiségekkel, régi „veteránokkal” és fiatal tehetségekkel egyaránt. Én annyit kérdeznék meg tőlük, melyet talán csak Kovács András Ferencnél hallottam, hogy miként viszonyulnak a többi hasonszőrű alkotóhoz és alkotásaikhoz, akik még alkotnak. Varró Dánielre kitért Kovács András Ferenc, de nagyon kíváncsi lettem volna kiket, hogy látnak, ezen kívül főként a hét műalkotó mit gondol a másik hatról. Azok műveit milyen mércével mérik, mit tartanak erősségnek, gyengeségnek, egyediségnek. Talán ez okulására és javára vált volna mind az alanyoknak, mind a közönségnek. Egy építő kritika írói bajtársaiktól, kik ugyanazon az úton haladnak. Amin még esetleg lehetett volna változtatni, azok a Magyarországon alkotó, de nem magyar nemzetiségű alkotók szerepeltetése. Nagyon ritkán, de előfordulnak más nemzetiségből érkező gyermekirodalmi költők és írók, akik magyarságukat félig kívülről szemlélve nagyon érdekes és értékes művekkel tudják megajándékozni az olvasót.